A kezdetektől az első motorkerékpárig

A Suzuki Motor Corporation története - ma már nehezen hihető módon - egy szövőgéppel kezdődött.

A cégalapító Michio Suzuki 1887. február 10-én született Hamamatsuban, egy tengerparti városkában. Az ambiciózus Michio Suzuki 1909-ben, 22 évesen konstruálta első termékét, egy pedál-hajtású szövőgépet, és árulni kezdte a terméket.

Az üzlet jól ment, a rendelések egyre szaporodtak, és alig harminc évesen már egy szövőszéküzem vezetője volt, ekkor hatvan alkalmazott dolgozott a keze alatt. A termékek egyre precízebbek lettek, és már a selyemipar számára is készített gépeket.

Suzuki folyamatosan korszerűsítette a termelést, amihez friss tőkére volt szüksége, ezért 1920. márciusában, 500.000 Yen-es alaptőkével, Suzuki Szövőszékgyártó Vállalat (Suzuki Jidosha Kogyo) néven bevezette cégét a tőzsdére.

Ez a dátum tekinthető a mai nevén Suzuki Motor Corporation-ként ismert cég melapításának, amely 2000-ben ünnepelhette fennállásának 80. évfordulóját.

1922-re a cég már a legnagyobb Japán szövőszékgyárak egyike lett. Azonban a piac telítődni kezdett, mivel a Suzuki kiváló minőségű, az akkori igényeket teljes mértékben kielégítő szövőszékei nem romlottak el, így az új szövőszékek iránti igény fokozatosan csökkent.

A II világháború után a szövőszékgyártás ugyan újraindult, de a háború és az azt követő gazdasági helyzet rossz hatással volt a cég rentabilitására.

Michino Suzukiban a szövőszékpiac telítődése miatt már a háború előtt is felmerült a gyártott termékpaletta járműipari kibővítése, sőt, még 1938-ban egy Angliából hozatott Austin Seven típusú gépkocsi alapján egy prototípust is elkészített a gyár fejlesztőgárdája. Azonban az akkori project nem valósulhatott meg, mert időközben kitört a világháború.

1951 Novemberében, a tervezőgárda egy kerékpárba szerelhető, 30 köbcentiméter lökettérfogatú motorblokk kifejelesztésén kezdett el dolgozni, amely Atom névre hallgatott. Ez azonban nem került sorozatgyártásba, helyette 1952-ben a Suzuki bemutatta a Power Free E1-et. A motor léghűtéses, 36 ccm-es, és 4000 fordulatszámon 1 lóerőt teljesített. A jó minőségű motort a Suzuki sikerrel bevezette a Japán piacra, és innentől nem volt megállás.

A Suzuki által a Power Free-re kifejlesztett rendszer annyira újszerű és lelményes volt, hogy arra az akkor felállt új kormány is felfigyelt, és anyagi támogatást nyújtott a Suzuki számára, hogy az folytassa a motorkerékpár-fejlesztésben megkezdett fejlesztéseit.
A Power Free mindezek ellenére csak pár hónapot töltött a piacon, mielőtt teljesen áttervezték. Ugyanis nem sokkal a bemutatás után a japán kormány megváltoztatta a kismotorhasználat feltételeit, és ezt követően 4 ütemű motorok esetében 90 ccm felett, kétütemű motorok esetében pedig 60 ccm felett írta csak elő vezetői engedély szükségességét.
A Suzuki ezért azonnal hozzálátott egy új, 60 ccm-es kétütemű motokerékpár kifejlesztéséhez. Így került a piacra 1953-ban a Diamond Free, 58 ccm-es (43mm : 40mm furat-löket arányú) motorblokkal, amely 4000 fordulatnál 2 Le-t teljesített, és két sebességes erőátviteli rendszerrel.

A gyártása során számtalan variációban volt elérhető a Diamond Free, legfőképpen az üzemanyagtank formája, és a különböző láncvédők jelentették a variálhatóságot, de később kölönleges vázakkal is árulták, sőt rugós- és megerősített első villákkal, dobfékkel, de még ütközőkkel is megvásárolható volt. A Diamond Free-t a ma is használt kezelőszervekkel látták el: kézi kuplungkarral, hüvelykujjal vezérelhető gázzal, és a középvázba felhozott válókarral. És bár nyugaton nem vált ismertté, Japánban sokezer Diamond Free talált gazdára.

forrás: www.suzuki.hu